 |
|
 |
| FŐOLDAL | |
A MAGYAR TELEVÍZIÓ TÖRTÉNELMI LÉPTÉKŰ TETTE |
|
| 1977-et írtunk. Lassanként már elült az Orion űrhajó bemutatása és ismétlései által keltett érzelmi-intellektuális forradalom. 8 éves vagyok. Az előéletemről annyit érdemes tudni (már azonkívül, hogy villamosvezető is akartam lenni), hogy amikor édesapám egy ízben elcipelt a Közlekedési Múzeumba, a látogatás két epizódba rendeződve játszódott le. Első 10 perc: unott nézelődés az ósdi repülőgépek és gépjárművek között. Következő másfél óra: betonba ágyazódott lábak, kiguvadt szemek, transzcendentális áhítat a Vosztok-1 űrkészség üvegketrecbe zárt harminc centis modellje előtt. Ha jól emlékszem, még egy piciny Gagarin-bábu is lebegett összetéveszthetetlen CCCP szkafanderében a jármű mellett (tudom, Gagarin sosem tett űrsétát, ezt most hagyjuk). Szóval ülök a panel-nappali padlóján. Játszom, miközben fél szemmel az Orion Orpheus márkájú fekete-fehér televízió-készüléket lesem. És egyszer csak minő borzongató kéj: a tökéletesen kopár holdfelszínt látjuk. Enyhén gömb alakú, nyilvánvalóan idegen hajó billeg a táj felett. Koenig parancsnok kiadja, amit ki kell: elfogni. Két sas röppen a fenyegető idegen nyomába. Snitt. Főcím. (Mielőtt valaki reklamálna: ez nem az első epizód volt, azt kihagytam sajnos, ez a másodikként vetített Earthbound című rész.) Nos ez volt az a pillanat, amikor végérvényesen elromlott az életem. Más, normális gyerekek azért még kb. tíz éves korukig olvastak rendes meséket is. Nekem ez az attitűd pár perc leforgása alatt égett ki az agyamból, és pontosan tudtam, hogy a továbbiakban a képernyőn látható műfaj mentén fogom leélni az életemet. Emlékszem édesapám kétségbeesett kísérletére már nagyobb koromban: "Fiam, legalább a Winnetou-t olvasd el". Megpróbáltam. Teljes kudarc. (Azért legalább az Egri csillagok végül mégis sikerült... Persze nem azért, mert "csillagok" szerepel a címében.) Sosem felejtem az epizód irtóztató végkifejletét: Simmonds tanácsos a kelleténél 75 évvel előbb ébred a hibernációból, és félőrülten veri törhetetlen üvegketrecének oldalát, de az idegenek tökéletes nyugalomban, kozmikus érdektelenségben, a felébredés legcsekélyebb esélye nélkül hevernek tovább. Hát igen, akkoriban még hatottak a thriller elemek, nem voltunk ennyire betörve. |
|
|
Nos, én magam nem emlékeztem sem a pontos sugárzási időpontokra, sem a korabeli magyar címekre, csak magukra az epizódokra. Szerencsére Lord Dzsines Dzson, majd pedig a Filmmúzeum titkos információtárait megcsapolva sikerült teljes valójukban reprodukálni az eseményeket. Az angol címek alatt feltüntettem az egykori magyar címet a sugárzási időponttal együtt, ez alatt pedig a Filmmúzeum új fordításából származó címet (amelyik már ismeretes előttem), a vetítés várható időpontjával. Az RTV korabeli példányait a Filmmúzeum bocsátotta rendelkezésemre (mérhetetlen gyönyörűséggel lapoztam végig őket!), a Képes újság, az Ország-világ és a Rakéta regényújság lapjait Lord Dzsines Dzson őrizte meg nagy gonddal. A felsorolt epizódok természetesen korántsem olyan rosszak, ahogyan leírtam őket. 1. Az első eresztés, 1977, az első szezonból szemezgettek 2. A második eresztés, 1979, ezúttal a második szezonból |
|
| FŐOLDAL | |
